Bejelentés



Kutyusok Mátészalkán Tel:06 30 5771456
A projekt az Európai Unió támogatásával valósul meg!

MENÜ










Website counter                                                                                       

 

Helyi ebrendelet szerint közterületen minden kutyát kötelező pórázon tartani, és minden "20 cm marmagasságot meghaladó ebet" szájkosárral kell ellátni. Veszélyes ebet "csak fém szájkosárral, a kibújást megakadályozó, fojtó nyakörvvel, két méternél nem hosszabb, nem kihúzható pórázzal, a tartási engedély jogosultjának felügyeletével szabad kivezetni."                              

 

1.  A kutyatámadások elleni védekezés oktatását be kell építeni az iskolai, óvodai tananyagba. Elméleti oktatás és szituációs játékok során kell megismertetni a gyermekeket a teendőkkel: mindig kérdezze meg, szabad-e a kutyát simogatni kerülje a gazdátlan kutyákat ismerős kutyával se játsszon durva játékot ha egy kutya megtámadja, maradjon mozdulatlan és csendben, ne fusson, ne nézzen az állat szemébe és ne próbálja meg elkergetni ha a kutya megnyugszik, próbáljon meg lassan, oldal irányban távolodni ha a kutya ráugrik, tartsa maga elé, ami nála van (táska, kabát, játék stb.) vagy védje az arcát és a nyakát a kezével minden kutyatámadás után kérjen segítséget a felnőttektől (elsősegély, orvosi ellátás, a kutya megtalálása stb.) A kutyák emberek elleni agresszivitása Általános ismeretek: Az utóbbi években egyre gyakrabban szerepelnek a sajtóhíradásokban a kutyák emberek elleni támadásai. Emiatt a köztudatban az a téves kép alakulhat ki, hogy a kutyák megváltoztak, veszélyesebbek lettek, ezért valamit tenni kell ellenük, valamint a kutyatartás visszaszorítása érdekében. Ez a jelenség meg nem értését tükrözi, ugyanis a probléma hátterében emberi hibák állnak. A felgyorsult társadalmi és gazdasági változások sok szempontból befolyásolták az emberek és a kutyák viszonyát, az ennek egyik következményeként kialakult neurotikus jelenségek nem orvosolhatóak a kutyák büntetésével.                                                                              

 

 

2.   A probléma kezeléséhez elõször is meg kell határozni az agresszivitás fogalmát és annak elviselhetõ, „normális" szintjét. Ezek tisztázásához az etológia tudománya nyújt segítséget,akkor beszélhetünk agresszióról, „ha azonos fajú egyedek erõszakkal igyekeznek egymást valamilyen erõforrás közelébõl eltávolítani vagy ennek megszerzésében, illetve elfogyasztásában a másikat megakadályozni". Vagyis az agresszió jelentõs biológiai funkciót tölt be, hiszen „egyrészt növeli az egyed rátermettségét, mert számára erõforrások elnyerésének lehetõségét biztosítja, másrészt fõként csoportosan élõ fajok esetében hozzásegít az erõforrások optimális elosztásához a csoporton belül".a támadó hajlam nem rendellenes jelenség, különösen olyankor, ha a kutya a területét õrzi, vadászik, udvarol, fájdalmai vannak vagy a kicsinyeit védi. Ilyenkor az emberek megtámadása nem neurotikus jelenség." Ugyanakkor a kutyák viselkedéstanával foglalkozó szakemberek rámutatnak, hogy minden ötödik kutya valamilyen viselkedészavarral terhelt és ezek közül a leggyakoribb a kóros agresszivitás. Mivel a kutyák évezredek óta az emberek között élnek, ezért rájuk is vonatkoztatható az a társadalmi elvárás, hogy ne veszélyeztessék a környezetüket. Ez azt jelenti, hogy az etológia meghatározásaitól némileg eltérõen általában az embereket és a haszonállatokat indokolatlanul nem veszélyeztetõ agresszivitást fogadjuk el "normálisnak".                                                                                     

 

3.   Az ezt meghaladó, vagyis az elfogadhatónál nagyobb veszélyt jelentõ, nem provokált és ismétlõdõ agresszivitást tekintjük ezért e dolgozatban - és az állatorvosi praxisban egyaránt - kórosnak és kezelendõnek. A kóros agresszivitás minden kutyafajtán, mindkét ivarnál és bármely életkorban elõfordulhat. A leginkább a fajtatiszta ebekre és a kifejlett kanokra jellemzõ. „Harapós" fajták többek között a német juhászkutya, a cocker és a springer spániel, valamint a csau-csau. A halálos kimenetelû támadások a közepes és a nagy testû, harci, õrzõ-védõ és szánhúzó kutyák körében fordulnak elõ, mint a pit bull terrier, a rottweiler, a német juhászkutya, a dobermann, a kaukázusi juhászkutya és a szibériai husky. A leggyakrabban kettõ vagy több kutya támadása jár halálos következménnyel. A férfiak és a fiúk kétszer olyan gyakran szenvednek el kutyaharapást, mint a nõk és a leányok. A harapások áldozatainak többsége, mintegy 60 %-a 10 éven aluli, a halálos kimenetelû támadások ennél is nagyobb arányban irányulnak gyermekek ellen. A legtöbb emberharapás elõzetes provokálás nélkül történik és a megtámadott személy ismeri a kutyát, 55%-ban saját kutya a támadó. A kóros agresszivitás okai A kutyák kóros agresszivitásának számos oka lehet. Örökletes hajlam, szervi megbetegedések és környezeti hatások is kiválthatják. Ezek diagnosztizálása nehéz feladat. Tekintettel a probléma veszélyességére, felelõtlenségnek tekinthetõ, ha a szokatlanul agresszív kutya tulajdonosa nem fordul állatorvoshoz. A kóros agresszivitás örökölhetõsége nagy, ezért etikátlan, ha a tenyésztõk - anyagi vagy más megfontolás miatt - nem selejtezik ki az agresszív tenyészállatokat. A hirtelen jelentkezõ, elõzmények nélküli támadások szervi megbetegedés gyanúját keltik.                                                                                     

 

4.   Az idegrendszeri problémák (veszettség) mellett látás- és hallászavar, a különbözõ okokra visszavezethetõ fájdalmak, valamint egyes anyagforgalmi és hormonális megbetegedések állhatnak a háttérben. A környezeti tényezõk közül a fajtakiválasztás az egyik leggyakoribb hibaforrás. Sokan nem tudják felmérni, mivel jár egy a dominanciára hajlamos, nagytestû, õrzõ-védõ vagy szánhúzó kutya vásárlása. Vannak, akik a bûnözési helyzet romlása miatt szándékosan vesznek agresszív ebet vagy „vadítják" a kutyájukat. A korai szocializáció fogalmával és fontosságával a tenyésztõk és a kutyatartók gyakran nincsenek tisztában. Az állattartók néhány személyiségi jegye is szerepet játszhat. Az ideges, az emocionálisan instabil, a félénk és a fegyelmezetlen emberek kutyái gyakrabban válnak agresszívvé. Kiválthatják a problémát a tartás és a táplálás során elkövetett olyan hibák is, mint a túlzott engedékenység, a kóborolni hagyás, az elégtelen foglalkozás, a brutális bánásmód (az indokolatlan és a rendszeres büntetés), valamint a hiányos táplálás is. Sajnos Magyarországon ma még sokan valósággal terrorizálják a kutyájukat vagy embertelen körülmények között, pl. állandóan megkötve tartják.                                                                                  

 

5.          Az állam és az önkormányzatok felelõsségérõl ritkán esik szó. Pedig az állattartási kultúra kialakításában, a kutyatartás körülményeinek szabályozásában döntõ a jelentõségük. Ugyancsak jelentõs a civil szervezetek (ebtenyésztõk, állatvédõk) hatása is. A kóros agresszivitás tünetei A kóros agresszivitás visszatérõ jellegû és nyilvánvaló tünetekkel jár. Alapformái az offenzív vagy támadó és a defenzív vagy védekezõ agresszivitás, mely utóbbi lehet aktív és passzív is. Ezektõl eltér a ragadozó agresszivitás, mert annak eredeti célja a táplálékszerzés. A jellemzõ viselkedési tünetek a szõr borzolása, a merev figyelés, a fogvicsorítás, a morgás és a harapás.                                                                           

 

6.   Az agresszivitás alapformái bizonyos viselkedési jelek alapján egymástól elkülöníthetõek:

1.    Az offenzív agresszió során a kutya a fejét és a farkát magasan tartja, füleit hegyezi, szájzugai elõrehúzottak és az áldozat szemébe néz. Testtartása, járása merev, feszes, morog és a fogát vicsorítja.

2.    A defenzív agresszió esetében a kutya a fejét lesunyja, a pupillái tágak, fülét hátracsapja, szájzugait hátrahúzza (szinte vigyorog). Igyekszik meglapulni, remeg és a farkát a hátulsó lábai közé csapja.

3.    A ragadozó kutya meglapulva les, nyálzik, farkát csapkodja, lassú lép tekkel lopakodva közeledik, majd hirtelen, hang nélkül rohanja le az áldozatát. Az agresszivitás ezen kívül is sokféleképpen csoportosítható. Jelentkezhet fajon belül és kívül (vagyis és irányulhat kutyák, emberek, kutyák vagy más állatfajok ellen), a falkán (vagyis családon és a családhoz tartozó állatok körén) belül vagy azon kívül is. Funkcionális (az állatorvosi gyakorlat igényeinek inkább megfelelõ) szempontból a legismertebbek a domináns, a félelmi, a területvédõ, a birtokló, a táplálékvédõ, az oltalmazó, a kutyák közötti, a fájdalmi, a játék közbeni, a szülõi, az átirányított, idiopatikus és a ragadozó agresszivitás. Ezekrõl késõbb bõvebben is szó lesz.

7.     A kóros agresszivitás gyógykezelése A kóros agresszivitás gyógykezelése során a legfontosabb szempont, amit minden esetben figyelembe kell venni, hogy az általában nem múlik el magától és kezeletlenül súlyosbodik. Csak a kiváltó okok körültekintõ vizsgálata után, pontos diagnózis birtokában kezelhetõ eredményesen. Ma a kutyatartók korlátozott anyagi körülményei miatt az esetek részletes kivizsgálása gyakran nem valósítható meg, de törekedni kell rá az eredményesség érdekében. Ugyanakkor tudni kell, hogy néha a leggondosabb kezelés sem hoz eredményt vagy nem érhetõ el teljes vagy végleges gyógyulás, hanem meg kell elégedni azzal, hogy a kutya agresszivitása mérséklõdik és biztosan megfékezhetõvé válik. A kezelést végzõ szakember elõször tájékozódik az elõzményekrõl. Tisztázza, hogy a kutya szülei agresszívek voltak-e? Milyenek voltak a beszerzés körülményei? Hol és hogyan tartják, mivel és ki eteti? Van-e másik kutya a háztartásban? Mikor észlelték elõször, milyen ingerre, milyen körülmények között? Ki ellen irányul és milyen gyakorisággal jelentkezik az agresszió? Hogyan viselkedik közben a kutya? Vizsgálni kell azt is, hogy milyen a tulajdonos és családtagok viszonya a kutyához, mi a véleményük az esettel kapcsolatban, bíznak-e a kezelés eredményességében? A kezelésben a kutyával foglalkozó valamennyi személynek részt kell vennie. A jól megtervezett kezelési program eredményességét tapasztalatok szerint nem befolyásolják a tulajdonos azon személyiségi jegyei (vagyis az idegesség, a félénkség, a kiegyensúlyozatlanság és a fegyelmezetlenség), amelyek a kutya agresszivitásának kialakulásában szerepet játszhattak. A körülmények vizsgálata gyakran csak a tartási helyen lehetséges.

8.    A szervi megbetegedések kizárása érdekében az alapos állatorvosi vizsgálat mellett indokolt lehet néhány mûszeres és laboratóriumi kiegészítõ vizsgálat elvégzése is (vérkép, vérkémia, röntgenvizsgálat, EKG, pajzsmirigy panel, ACTH stimulációs teszt stb.). Ha a kutya embert harapott, megfigyelés alá kell venni, elhullás esetén az agyvelõ intézeti vizsgálatát el kell végeztetni a veszettség kizárása érdekében. A kezelési program összeállítása elõtt tanácsos feljegyezni, hogy milyen ingerekre, milyen gyakorisággal, mennyi ideig és milyen súlyossággal jelentkezik az agresszió. Ez lehetõséget ad késõbb a kezelés hatékonyságának megítélésére. A kezelés kezdetén az agressziót kiváltó okok távoltartására kell törekedni. Általában az is hasznos, ha egy ideig nem foglalkozunk a kutyával. Ez a mellõzöttség hiányérzetet kelt, ezáltal javítja a késõbbi kezelés eredményességét. Ha az agresszivitás hátterében szervi ok áll, annak kiküszöbölése az elsõdleges. Minden más esetben a viselkedés módosítására irányuló nevelési programot kell végrehajtani, ami alapvetõen két részbõl áll. Mivel a különbözõ kutyáknál eltérõ ingerekre és ingerküszöbszinteknél jelentkezik az agresszió, ezért a legfontosabb feladat, hogy a kutya megtanulja nyugodtan elviselni az ingereket, vagyis csökkenteni kell az érzékenységét és meg kell emelni a küszöbértéket. Ezt deszenzitizációnak nevezzük. Elõbb kerülni igyekszünk az agressziót kiváltó ingereket, majd fokozatosan hozzászoktatjuk a kutyát azokhoz. Kezdetben lehetõleg semleges helyen, a kutya figyelmét részben elvonva, távoli, gyenge ingereket idézzünk elõ és dicsérjük, jutalmazzuk az állatot, ha nyugodtan viseli el azokat. Ezután az ingereket fokozatosan növeljük. Ha a kutya közben izgatottá válik, akkor rövid szünet után vissza kell térni a még tolerált szinthez.

9.     Alapszabály, hogy a helytelenül alkalmazott büntetés vagy jutalmazás egyaránt erõsítheti az agresszivitást. A viselkedés módosításának másik része az átnevelés. Ennek során a küszöbértéket meghaladó ingerekre adott választ igyekezünk megváltoztatni. Ez a kutya alapvetõ engedelmességi kiképzésén, illetve a régebbi ismeretek felelevenítésén alapszik. Célja, hogy a kutya fegyelmezhetõ legyen és mindig a tulajdonos által elvárt reakciót nyújtsa, pl. idegen érkezésekor a helyére menjen és ott maradjon. Ha a kutya korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor semleges helyen, tapasztalt szakember segítségével kezdjük el a munkát. Gyakoroljuk a behívást, az ülést, a fekvést és a helyben maradást, szájkosárral és anélkül is. Ha a kutya megfelelõen teljesíti feladatokat, akkor a módszert kombinálhatjuk a deszenzitizálással. Folytassuk a kiképzést az agresszió jelentkezésének helyén, kezdetben enyhe, majd fokozatosan erõsödõ ingerek mellett. Meglehet, a deszenzitizáció több munkával jár, mint az átnevelés, de hatása a tulajdonos távollétében is érvényesül, ezért mindenféleképpen tanácsos megkísérelni.

10.       A kan kutyák ivartalanítása az esetek mintegy harmadában az agresszivitás csökkenését eredményezi. Bizonyos problémák (a dominanciára törekvés, a más kanokkal szembeni agresszió és a kóborlási vágy) jelentõsen mérséklõdnek a mûtét után. Az elterjedt tévhittel szemben az eredményesség szempontjából közömbös a kutya életkora a mûtét elvégzésekor. A nõstények esetében csak akkor hozhat eredményt az ivartalanítás, ha az agresszivitás tüzeléskor, álvemhességkor vagy az alom védelmében jelentkezik. Máskor hatástalan. A nevelési programot gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthetjük. Egyelõre nem rendelkezünk minden esetben hatékony, abszolút megbízható eljárással. A legtöbb gyógyszer alkalmazása ma még kísérleti jellegû, ráadásul drága és önmagában nem elegendõ a probléma megoldásához. Segíthetnek az állat környezetének védelmében és a viselkedés megváltoztatásában, de nem helyettesítik a megbízható elzárást vagy az agresszivitás csökkentését célzó nevelési programot. Fontos figyelembe venni az esetleges mellékhatásokat és a káros gyógyszer-interakciók széles körét. A legjellemzõbbek az emésztõszervi és a keringési komplikációk. Ennek azért is nagy a jelentõsége, mivel a gyógykezelést gyakran hetekig, hónapokig kell folytatni. Ezért minden új készítmény alkalmazása elõtt alaposan tájékozódni kell a szóba jöhetõ mellékhatásokról. El kell végeztetni az elõzetesen ajánlott vizsgálatokat (EKG, vérkép, vérkémia) és követni kell az állatorvos utasításait a folyamatos ellenõrzéssel kapcsolatban.

 11.      Tudni kell azt is, hogy egyes készítmények nem csak az agresszivitást, hanem az ember elleni támadás következményeitõl való félelmet is csökkentik, ezért a helytelen gyógyszeralkalmazás növelheti a veszélyt. A laikusok által végzett „házilagos" kezelés ezért is különösen veszélyes! A kóros agresszivitás kezelésének legfontosabb célja és egyben alapfeltétele, hogy az emberek elleni támadásokat megelõzzük. Erre több lehetõség is nyílik, ilyen az elzárás, a póráz, és a szájkosár használata. Amennyiben a megbízható védelem nem biztosítható, mert a tulajdonos nem tudja izolálni a kutyát a potenciális áldozatoktól, képtelen megfékezni, szájkosárral ellátni, avagy nem igényli az állat gyógykezelését, illetve a kezelés láthatóan eredménytelen, akkor az eutanázia, vagyis az állat fájdalommentes végleges elaltatása lehet a végsõ megoldás. Ez - természetesen - az utolsó a szóba jöhetõ lehetõségek közül, azonban az emberek védelmében néha meg kell tenni. Különösen a visszatérõ, a súlyos és a váratlan támadások jelentkezésekor, a közepesnél nagyobb súlyú kutyák esetén kell megfontolni az eutanázia lehetõségét. Az ilyen állatok menhelyi elhelyezése csak további problémák forrása. A kóros agresszivitás megelõzése Az agresszivitás megelõzése összetett feladat, amibe be kell vonni minden érintettet:

1.    Ki kell zárni a viselkedészavarral terhelt állatokat a tenyésztésbõl.

2.     Segíteni kell a megfelelõ fajtakiválasztást.

3.      Fokozott figyelmet kell fordítani a korai szocializációs idõszakra.

4.        Meg kell követelni a megfelelõ tartási körülményeket és bánásmódot   (állatvédelem).

5.      El kell végezni a közepes és a nagytestû fajták alapvetõ engedelmességi kiképzését.

6.      Tiltani kell a kóborlást és a kutyák vadítását.

7.     Az õrzõ-védõ, a harci és a szánhúzó kutyákat biztonságosan kell izolálni.

8.       Agresszív magatartás észlelésekor alapvetõ elvárás a környezet, a potenciális áldozatok védelme, a támadások megelõzése (elzárás, póráz, szájkosár) és a kutya gyógykezelése.

9. Fel kell hívni a figyelmet a korai felismerés és idõben megkezdett beavatkozás jelentõségére.

10. Fokozott hangsúlyt kell fektetni a gyermekek védelmére. A társadalom szintjén alapvetõen két lehetõség adódik a beavatkozásra: az ismeretterjesztés és a jogi szabályozás. Az ismeretterjesztés elsõsorban az állatorvosok és az állatvédõk feladata. A)

12.     Az elektronikus média és az írott sajtó segítségével a fent felsorolt megelõzési feladatok népszerûsíthetõek. A rendelõk várójában szóróanyagokkal kell a tulajdonosok figyelmét felhívni a megfelelõ fajtakiválasztás jelentõségére, valamint a leggyakoribb viselkedészavarokra (emberekkel szembeni agresszivitás, kutyákkal szembeni agresszivitás, félelem stb.) és azok kezelhetõségére, mert sokak számára ez ma még nem természetes.

 B)       A tenyésztõi szervezetekben szakmai továbbképzéseken tudatosítani kell a tenyészállatok kiválasztásának szabályait és a korai szocializáció szerepét. Ezek ismerete nélkülözhetetlen a probléma leküzdésében.

 C) A kutyatámadások elleni védekezés oktatását be kell építeni az iskolai, óvodai tananyagba. Elméleti oktatás és szituációs játékok során kell megismertetni a gyermekeket a teendõkkel:

1.    mindig kérdezze meg, szabad-e a kutyát simogatni

2.   kerülje a gazdátlan kutyákat

3.     ismerõs kutyával se játsszon durva játékot

4.      ha egy kutya megtámadja, maradjon mozdulatlan és csendben, ne fusson, ne nézzen az állat szemébe és ne próbálja meg elkergetni

5.     ha a kutya megnyugszik, próbáljon meg lassan, oldal irányban távolodni

6.     ha a kutya ráugrik, tartsa maga elé, ami nála van (táska, kabát, játék stb.) vagy védje az arcát és a nyakát a kezével

7.      minden kutyatámadás után kérjen segítséget a felnõttektõl (elsõsegély, orvosi ellátás, a kutya megtalálása stb.) Módosítani kell a kutyatartással kapcsolatos jogszabályokat. Mivel széles a kóros agresszivitásra hajlamos fajták köre, nem lehet további fajták tartásának tilalmával eredményt elérni. A kutya sokirányú hasznot hajt a társadalom és az egyes emberek számára (õrzés-védelem, vadászat, rendõrségi és határõrségi munka, vakvezetés, életmentés, a városlakók százezreinek rendszeres testmozgása, sokak számára családtag vagy az egyetlen társ stb.), ezért indokolatlan és káros is lehet a kutyatartás korlátozása adminisztratív eszközökkel (ebadó, tiltó ebrendeletek). A kutyatartást szabályozni kell, mégpedig oly módon, hogy az a jelenség okainak kiküszöbölésén keresztül érje el a kívánt hatást. A leginkább javasolható az állattartók polgári és büntetõjogi felelõsségének kiszélesítése. Ma rendkívül körülményes a kutyájukat kóborolni, másokat veszélyeztetni hagyó tulajdonosokkal szembeni, nem anyagi természetû kártérítési igények érvényesítése.

13.        A legnagyobb nevelõ hatás és visszatartó erõ azzal érhetõ el, ha az emberek elleni kutyatámadásokról szóló híradásokhoz kapcsolódnának a tetemes kártérítésekrõl szóló hírek is. A kutyatartással kapcsolatos egyes igazgatás-rendészeti szabályok is módosításra szorulnak: A) Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében megfontolandó egy országos hatályú „ebrendelet" megalkotása. Ennek fontos része lenne a központi ebnyilvántartási rendszer kidolgozása, a kutyák egyedi azonosítása, a veszettség elleni védõoltások egységesített nyilvántartása, az állategészségügyi és állatvédelmi ellenõrzési és követelményrendszer, a közterületen és a nyilvános helyeken való közlekedés szabályai; a kutyák által okozott emberi sérülésekkel, közlekedési balesetekkel és egyéb károkkal kapcsolatos eljárási szabályok és sok más kérdés is. Az önkormányzatokra is fontos kötelezettségek hárulnak a kutyák agresszivitásának mérséklésében, hiszen a területükön mûködõ kutyafuttató területek és kutyakiképzõ iskolák alapvetõ szerepet játszhatnak a kutyák szocializációjában és a tulajdonosok közt zajló tapasztalatcsere lehetõségének megteremtése révén a problémák korai felismerésében és azok kezelésében. Ugyancsak e rendeletben kellene rögzíteni az emberek elleni kutyatámadások körülményeirõl, a kutya vizsgálatáról és kezelésérõl vezetendõ nyilvántartás szabályait. B) A kutyák emberek elleni agresszivitásának vonatkozásában káros az utcán összeterelt kutyák tömeges védõoltása.

14.     A legtöbb kutyatartó csupán évente egyszer, a veszettség elleni oltáskor mutatja meg a kutyáját állatorvosnak. Elõsegítené a probléma kezelését, ha az oltással egyidejûleg lehetõség nyílna a kutyák klinikai vizsgálatára és konzultációra is. Ugyancsak módosításra szorulnak az embert harapó kutyák megfigyelésének szabályai. Szükséges, hogy a harapási eset kapcsán ne csak a veszettség kizárása történjen meg, ami természetesen alapvetõ, hanem az agresszivitás kezelése is. Ezt az indokolja, hogy ma Magyarországon több kutya pusztul el az agresszivitás, mint a szopornyica következtében és több emberi halálesetet okoz ez a probléma, mint a veszettség













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!